Svédcsavar Angyalföldön

Az önkormányzat a járvány megjelenését követően azonnal elemezte az aktuális állapotot és határozta meg a teendőket. Az addig is széleskörű szociális ellátás tovább bővült, és mivel sajnos még nincs vége a megpróbáltatásnak, egy újabb pályázatot is írt ki az önkormányzat. Települési támogatásként a közüzemi díjhátralék részbeni átvállalásával, a szociálisan rászorultak lakhatással kapcsolatos költségeikből származó adósság terheket lehet enyhíteni.

Eddig is bevásárlással, ügyintézéssel, gyógyszerkiváltással segítették a legveszélyeztetettebb korosztályba tartozókat, gondoskodtak a házi karanténban levők ellátásáról. Létrehozták a „szépkorú segélyvonalat”, több tízezer ételt szállítottak ki az azt igénylők számára, két alkalommal maszkot osztottak a 60 év feletti lakótársainknak. Szociális támogatást nyújtottak a bajbajutottak részére, ügyeleti ellátást biztosítottak a gyermekintézményekben.

A konkrét támogatási formák további sorolása helyett jó érzés tudni, hogy a kerületben élők mindvégig érezhették, hogy az önkormányzat minden tőle telhetőt megtett védelmükért. Tudatosulhatott, hogy ebben a helyzetben is számíthattak az önkormányzat figyelmére, együttérzésére. Utóbbiak miatt is juthatott eszembe a néhány évvel ezelőtti svédországi, Solna városi delegáció esete, akik a kerületi szociális munka tanulmányozására érkeztek kerületünkbe. Nem mintha ott nem működött volna elég hatékonyan a rendszer.

Itt jártukat követően elismerően méltatták az ifjúságnak szóló prevenciós szolgáltatásokat és különösen az időseknek nyújtott, rendeletben nem szabályozott gyakorlatot. Náluk, ha valaki nem ment valamelyik nap az idősek klubjába, akkor csak annyi történt, hogy a statisztikában egy fővel kevesebbet jelentettek. Nálunk viszont utána telefonálnak, felkeresik személyesen: nem tetszett ma jönni, csak nincs valami baj Mari néni?